Apu

Apu

Szeme könnyesen is mosolygott,
Hangja hallatán a csend is hallgatott,
A csillogás nem volt a kenyere,
A színpadot szerette,az élet nem engedte.

Emlékei futnak most ceruzám hegyén,
Mert ki tudott szeretni az hamvában is él.

Szívünkbe költözött,mint a remény,
Mi őt is sokszor cserben hagyta,
De soha fel nem adta,csak utoljára,
Mikor tehetetlenül omlott a halál karjába.

Kondoros 2016. június 5. Oláh Péterné Jantyik E. Immár huszonhárom éve ,hogy Gyula-váriban a futball mérkőzésen ,mit imádott,örökre távozott.

“Apu” bejegyzéshez 10 hozzászólás

  1. Kedves Rzsike!
    Szép halála volt!
    Én versírás közben szeretnék meghalni!
    Szeretettel: Ildikó(l)

  2. 🙁 szép emlékezés.az én apukámat nagyon fiatalon veszítettem el.48 éves volt.
    "Mert ki tudott szeretni az hamvában is él"
    (f)

Szólj hozzá!