Az élet színpadán

Az élet színpadán

Én is, te is megszülettél.
Mint eddig bár ki más.
Te is felléptél, az élet színpadán.
Ne feledd soha, hogy emberek vagyunk.
Ha elmegyünk, mi is nyomot hagyunk.
S hogy milyen volt a játék, az majd kiderül.
Az utókor a végén, vagy tapsol, vagy kifütyül!

“Az élet színpadán” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. Így van ez, kedves Szalianna! Pontosan így.
    Üdv.
    Kit

Szólj hozzá!