GYŰLNEK ARCOMON

GYŰLNEK ARCOMON

Gyűlnek arcomon a ráncok,
mint sorsomban a szép románcok
A nap bujkál, langyul melegít.

Nem sok az, amire még várok
Lecsendesültek csacska álmok
Űzöm a múltam fájó perceit.

Vállam nyomja sok kemény év gondja
Túl messze tűnik az a boldog óra,
mikor még itt voltál velem.

Ködössé válik sok kedves emlék,
amik nélkül csak egy senki lennék
Üresen tengetném földi életem.

Gyűlnek a ráncok, de talán bölcsebb lettem
A fiatalság elsuhant mellettem
Mégis aranyat markol két kezem.

Kékestető,2016.05.28. Fleiszig Rózsa(Vadvirág)

“GYŰLNEK ARCOMON” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Kedves Rózsa!
    Nemcsak a ráncok gyűlnek, hanem a tapasztalatunk is gyűlik.
    Bölcsebbek leszünk.Jól gondolod..tetszik a versed..köszönöm szeretettel:K.Teri

Szólj hozzá!