A HEGYORMON

A HEGYORMON

Megint este van…
Bódító, ózondús illat
Mégis haza vágyom
Kedveseim hívnak
Nélkülük minden oly sivár.

Bár minden csodás
A fenyők égig érnek
Itt nincs por, se zaj
Csak víg pacsirta ének
Magány ölel – otthon van ki vár.

Szívemben őrzöm
majd az emlékképet
Könnyebb viselni
így az öregséget
Elfogadni a sok csendes napot.

Megint este van…
Pislákoló kis fények
Az erdő halk nesze
csontjaimba éget
száz varázsos színt és illatot.

Kékestető,2016.05.29. Fleiszig Rózsa(Vadvirág

“A HEGYORMON” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Köszönöm kedves Zina és Kitti, hogy olvastátok versemet, és időt fordítottatok a véleményezésre. Rózsa – Virág

  2. Drága Rózsa!
    Melankólikus soraid átérezhető képekkel töltötték el a lelkem.
    Grat
    Kit

Szólj hozzá!