Egy ajtóval több

Megosztás
 | Nyomtatás | 12 hozzászólás | 740 megtekintés | Kategória: Beküldött versek| Szerző:

Egy ajtóval több

Gyarapodunk, gyűjtögetünk,
közben élni elfelejtünk,
keressük a boldogságot.

Éltünk kezdetén ezerrel,
később aztán csak félgőzzel,
az élet pedig elszalad.

A kék madár illan hamar,
a boldogság álom marad,
és csak az ajtók maradnak.

Az ajtó mindig eggyel több lesz,
mint amennyire szükség lehet,
ezt senki el nem kerülheti.

Egy ajtó, amin keresztül,
fehér gyolccsal letakarva
visznek ki élettelenül.

Ez a sors vár mindnyájunkra,
lehetsz bár dúsgazdag ember,
vagy akár nincstelen szegény.

Az elég mikor lesz elég már,
miért nem tudunk betelni hát?
Az ajtó úgy is több lesz eggyel.

“Egy ajtóval több” bejegyzéshez 12 hozzászólás

  1. Köszönöm Pilla, hogy ezt a régi versemet leporoltad. Szeretek filozofálgatni az életről, ez a vers is egy ilyen pillanatban született.

  7. Szent Mihály szekerén, már mindenki egyformán "utazik"…nem számít előtte mennyit, mit, és kinek…pőrén kerül az ítélőszék elé. Gratulálok remek tartalmú, gondolatokat ébresztő versedhez :b:)

  8. Kedves Melinda!

    A gyarló emberi lét nem képes sokáig észlelni a prioritásokat. talán a neveltetés, avagy a környezet és a felgyorsult tempó, ami az élettel elrohan velünk, talán ez is oka. A javak halmozása nem igazán a lelkek gazdagítását szolgálja, de látom, azért van még akit ez is érdekel…
    Grat a vershez és azt a bizonyos ajtót még sokáig ne nyissák ki előtted! 🙂
    Kit

  9. Köszönöm [b]Teri[/b] a hozzászólásodat. Gyakorlom amit írtál.
    Soha nem felejtek el egy pillanatot, amikor egy kedves, beteg emberen segítettem és amikor megköszönte és a szemembe nézett, életem egyik legboldogabb perce volt. 🙂
    Szeretettel: Melinda

  10. Kedves Melinda!
    Nagyon sok igazság van körültekintő…valós versedben.
    A boldogságot akkor is érezzük,ha másokon segítünk……..ettől mi is boldogok
    leszünk.Próbáljuk meg!!!
    Szeretettel:Kövesdi Teri

  11. Kedves Ildikó!
    Köszönöm gondolataidat a "végső nagy bukás"-ról. Én hitben élem az életem, ez segít a gondok-bajok elviselésében. Az utolsó versszakban a "betelni" a felesleges kapzsiságra utal, az erőn felüli harácsolásra gondoltam, miközben írtam a verset. Hallottam egy anekdotát nemrég, amelyben arról volt szó, hogy a gazdag ember dicsekedik a palotájával, mire egy agg, bölcs ember megjegyezte: "Szép, szép, csak van egy kis gond vele, mert egy ajtóval több van benne, mint amennyire szükség lesz." Ez az anekdota ihletett meg a versírásra.
    Virággal köszönöm meg, hogy olvastál(f)

  12. Drága Melinda!
    Az élettel nem lehet betelni, csak elbukni benne!Én így gondolom! De értem amit írsz! Azt hiszem, nem az igazán fontos dolgokra koncentrálunk. Én például, azért növesztem a hasam, mert ha szerencsém van, s nem sorvadok el egy betegségben, azt, biztosan magammal viszem, a gyolcs alatt. He-he!
    A végső nagy bukás, amiről írsz, amikor lábbal kifelé, kivisznek az ajtón!
    Amiről sokan azt hiszik, hogy egy új kezdet, a lélek kiszabadulása, és hazatérése, egy másik világba. Aki ebben hinni tud, az talán, már nem fél annyira a haláltól. Mások a feltámadásban, s újra-találkozásokban hisznek. Végül is, a hit segít, hogy ne kapaszkodjunk annyira utolsó erőnkkel is az ajtófélfába.
    Szeretettel gratulálok a versedhez, s az egy ajtóval több, (mint kéne) gondolathoz.
    Ildikó(f)

Szólj hozzá!