Jó hogy vagy nekem

Jó hogy vagy nekem

Drága kis unokám, de jó hogy vagy nekem,
boldogság árassza el megfáradt lelkem,
mikor ölembe hajtod gyönyörű fejedet,
de jó simogatni, az aranyszőke tincseket.

Már csak ketten maradtunk egymásnak,
csak ketten örülünk e csodás tavasznak,
megköszönöm, hogy hallhatom szívverésedet,
hálával tartozom neked, és Istennek.

Széthullt a család, de a nagyi itt maradt neked,
oly sokszor nézegetem a régi képeket,
olyankor könny csorog le redős arcomon,
mikor megakad szemem, az én kislányomon.

Hajam színe ezüst, mint a hold fénye,
hófehéren virít minden egyes tincse,
lassan beindulnak a tavaszi munkák,
este fáradtan ,hallgatjuk a madár dalát.

Bearanyozod a hátralevő életemet,
mindennap imába foglalom a nevedet,
esténként fáradtan zuhansz álomba,
ott ülök az ágy szélén, s vigyázok álmodra.

“Jó hogy vagy nekem” bejegyzéshez 9 hozzászólás

  1. Megindító a versed Bogyi! Előremutató, mégis szomorú. Vagy fordítva. De kedves kép és csupa szeretet a versed minden sora.
    Grat.
    Kit

  2. Kedves Éva!
    Csodálatos kapcsolat ami a nagymamát és a kis unokát összeköti.
    Mindegyiket boldoggá teszi.
    Igazi szeretet él a szívükben.Aki "eltávozott"..egyiknek az anyukája volt..a másiknak
    a lánya.
    Egymásnak szeretetet adnak…és kapnak is.
    Szeretettel:Kövesdi Teri
    .

Szólj hozzá!