Kihűlt szív
Réges-régi történet ez már,
ellobbant a tűzforró láng,
elillant a csábos szerelem,
jéggé vált, kihűlt a szívem,
kopár erdőhöz hasonlít talán.
Ha nem ragyogna a kék égről rám
a csodálatos nyári napsugár,
csöppnyi jókedvem is elszállna tán,
mely a régmúltból olykor itt tanyáz.
Hanyatlik erőm, hanyatlik az ég,
a reményt azért nem adom fel még,
talán jön majd valaki hófehér lovon,
ki feléleszti a parázst egy alkonyon,
amely úgy perzsel majd,mint egykoron.
Roberto!
Köszönöm szépen olvasásod és biztatásod, és legyen igazad ! 🙂
Üdv. Melinda
Jó sorok! Lehet, hogy nem fehér lovon jön, hanem fehér autóval, de jön majd! (f) Üdv: Robi
Drága Kit!
Örülök, hogy mindig olvasol:) A lovast pedig megsürgethetnéd! 😀
Melinda (f)
Kedves Icu!
Esetleg ha rövidebb úton jönne és nem is hófehér lovon, azt sem bánnám és nagyon is megköszönném "valakinek". 😉 Köszönöm, hogy olvastál.
Üdv. Melinda
Kívánom neked azt a lovast Melinda!
🙂 Üdv.(f)
Kit
Kedves Melinda!
Talán már úton is van az a "valaki" hófehér lovon, csak hosszú az út, míg elérkezik hozzád.
Átéreztem nagyon szép versedet. Gratulálok szeretettel: Icu:)