A légy

A légy

Délután, egy szép nyári napon
leheveredtem a pamlagon,
ablak zárva, szoba hűvösben,
pihengetek a nagy hőségben.

Csupán csak pár percet alhattam,
egy légy bősz zúgását hallottam,
fejem fölött vígan körözött,
szemembe nézett és röhögött.

Nosza, várj csak, te kis csökött lény,
a neved hiába az, hogy légy,
majd én teszek róla, te ne légy,
orromra leszállt e beste lény.

Megállj csak, mindjárt itt a végzet,
orromra csaptam egy keményet,
ő jókedvvel tovább körözött,
orromból a vérem csöpögött.

Látom, e harc már vérre megy,
legyőzöm ezt a hitvány legyet,
megint felettem legyeskedett,
új leszállópályát keresett.

Könyvvel kezemben vártam a legyet,
én azt figyeltem, mikor üthetek.
ő egészen elszemtelenedett,
orromon újra elhelyezkedett,

Eljött az időm, a légy nem figyelt,
kezem lesújtott, de megint ő nyert,
vérző nózim már kétszerese lett,
a kis bestia nem kegyelmezett.

Egész testem roham alá vette,
én soroztam magam kékre, zöldre,
úgy néztem ki, mint bunyós a ringben,
ki Klicskó öklével akadt össze.

Végül mondtam a légynek, feladom,
távozzon, bármit kér, én megadom,
ő szólt, te balga, rég ezt akarom,
azért csipkedlek, nyisd ki ablakod.