Amíg angyalt rajzolok…

Amíg angyalt rajzolok...

Mikor a kék átmegy szürkébe,
s kellene a trére egy angyal…
A kezem, lábam mozdul érte,
nyáron, ősszel, télen, tavasszal.
Jóban, rosszban s nem az égre.
Hóban, homokban terepasztal.
Rögökhöz kötött szárnyalásom,
csak szeplő a hibátlanságon.

Mi is hiányzik…? Holdfény kéne…?
Úgy szoborszerűn, ezüsthajjal…
felcsiszolt, kőszerű izékre
hasonlíthatnék zárt ajkakkal.
Élrevasalt hit peremszélre,
a szélbe kiáltott szavakkal.
Nézd! Nyomot hagyok, amíg játszom.
Nyit-zár, nyit-zár… kipróbálom.

Ilona Zagyi Gáborné

“Amíg angyalt rajzolok…” bejegyzéshez 1 hozzászólás

Szólj hozzá!