Pereméről nézem

Pereméről nézem

E világot pereméről nézem,
a ballagó idő oromzatán.
Meg – megállok, elmerengve mélyen,
vajon miért az örök rohanás?

Megértettem már az idők szavát,
nem áltatom magam ábrándozva.
Követem igaz hit sugallatát
amíg lelkem e porhüvely foglya.

E világ kincse már nem ejt rabul,
sorsa az enyészet, mulandóság.
Ideig való, fénye megfakul,
hogy megszerezzem, nem űz mohó vágy.

Szemem előtt tágul a láthatár,
egy másik világ kincseit tárja.
Felvillanni látom a csillagát,
égő, mennyei fény ragyogása.

Schvalm Rózsa

( 2012-10-29)

“Pereméről nézem” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Bölcs vers és mély tartalmával megkapó is. Nagyon tetszett és köszönet érte.
    Kit

  2. Kedves Rózsa!
    "Megértettem már az idők szavát,
    nem áltatom magam ábrándozva."Én is így vagyok az idővel,
    Szép versedet örömmel olvastam!
    Szeretettel:Margit:)(f)

  3. Drága Rózsám!

    Káprázatosan szép vers, Imádom a gondolataidat, s még jobban, hogy le is írod őket!:)
    Ölellek a régi szeretettel: Icu(f)

Szólj hozzá!