Hazám bánata
Azok, akik valamikor
a tányéromból ettek, és
engem hazámnak neveztek,
ma másvilágot akarnak.
Maguknak, örök hatalmat!
Ők tőlem olcsó lakásokat kaptak.
S nálam mindig ingyen tanulhattak.
Míg szükségük volt rám, dicsőítettek!
S mára már mindent elfeledtek.
S azt hiszik, fölém kerekedtek!
De mily nagy az Ő tévedésük.
Értem soha nem folyna az Ő vérük!
Nem engem, csak a zsebüket féltik.
Mennyien éheznek? Nyugodtan nézik.
Nem az övék, más ember szíve vérzik!
Nemsokára eljő az idő, s ahogy Ők tették,
ők is felelni fognak, minden elkövetett tettért!
Tatabánya 2014-12-20
Szalianna kedves!
Micsoda vers ez! Szinte minden sora ordítja: Nem vagy szabad!
Hú, nagy vers ez, tényleg.
Gratula!
kit