Borvíz legendája – Szerelmem: Erdély

Borvíz legendája – Szerelmem: Erdély

A székelyek nem tehetősek,
csak egyszerűek és szegények,
de mégis vendégszeretőek,
csavaros eszűek, szerények.

Hírük messze földre eljutott,
a király füléhez is elért,
kinek gondolatán átfutott:
“Megtesznek bármit a kedvemért?”

El is indult egy szép reggelen
Bejelentés nélkül, lóháton.
“Lovamat sebtén felnyergelem,
hogy senki rám ne is számítson.”

Meglepődött a székely, szegény,
midőn a királyát meglátta,
kutatott, de üres az edény,
még kenyér sincs, a madárlátta.

Nem is tudta a szegény székely,
mit töltsön király poharába,
s mivel nem volt más, nem volt kétely,
vízzel szolgált, csak úgy, magába'.

Vízzel, mely az ő italuk volt,
tiszta, földből jött forrásvízzel,
s a király, egy korty után így szólt:
“Mivel kínáltok? Borral? Vízzel?”

A legenda szerint azóta
borvíz fakad ki székely földből,
buffog, hortyog, akár a szóda,
süvöltve tör fel a gödörből.

Később már maga Báthory Zsigmond
köszvényét ezzel kezeltette,
nem volt többé betegség, se gond,
a savanyúvíz feledtette.

Vitték is Erdélybe, Moldvába,
Magyar honban is megismerték,
csak úgy itták, tisztán, magába'
csodás gyógyvíznek tekintették.

Vitték világkiállításra,
hol több aranyérmet is szerzett,
s Ferencz József császár szavára
Ásványvizek Királynője lett.

2016. június 19.

“Borvíz legendája – Szerelmem: Erdély” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Köszönöm, kedves Ica! Igen, én is ittam belőle! Bár Borszékben csalódtam, akkor még nagyon leromlott állapotban volt, amikor ott jártam (2001-ben) Remélem, azóta már szebb.(f)

  2. Szép hagyományt örökítettél meg a versedben. De igazából van ilyen forrás, :)ittam is belőle.
    Szeretettel gratulálok: Ica

  3. Szép és szerethető balladádat öröm volt olvasni!
    Grat.
    Kit

  4. Kedves Ariamta!

    Jó, hogy már ezt is tudom!
    Az Ásványvizek Királynéja legendáját, szívesen olvastam!
    Szeretettel:
    Ildikó(f)

Szólj hozzá!