A csillagig

A csillagig

A csillagig mely este kel,
az út oly véghetetlen,
hogy ezredévek múlnak el,
míg fényük ide lebben.

Lehet: már régen kialudt
a kéklő távlatokban,
de rezgő fénye, a hazug,
egünkön csak ma lobban.

A csillagkép, mely régen holt,
lassan suhan az égre,
amíg nem látta senki: volt,
ma látjuk már: de vége.

Épp így: ha néha-néha is
még éjbe hullt a vágyunk,
a holt szerelmek fényüket
elküldözik utánunk.

“A csillagig” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. [b][i][color=#990099] [u]Kedves Csaba !
    [/u]
    Azt hiszem nekem még emlékeznem kell visszafelé is rád, amíg nem voltam…
    Írtam én több versed alá is úgy emlékezem…

    Hát hogyne írtam s írok ma is szívesen egy ilyen csodás alkotás alá…

    Benned annyi mély érzésű okos gondolat, tudás van, érzelmekben párosulva, hogy Te csak nagyszerű előadó lehetsz a mai költészetben.

    Kívánom, hogy soha ne hagyd abba – közölni gondolataidat és érzéseidet….

    Nagyszerű alkotásodhoz most is csak szívből tudok gratulálni hozzád !!!

    – keni -*)*)*)[/color][/i][/b]

  2. Kedves Csaba!

    Gratulálok ehhez a pazarjó, remek versedhez. Tartalmában, ritmusában, szerkezetében és rímeiben is csodálatos! Örömmel olvastam és nagyon tetszik!
    Kit

Szólj hozzá!