Kiúttalanság – nők hajléktalanul

Kiúttalanság – nők hajléktalanul

Lehunyom a szemem, az éj betakar,
az álom elkerül, nem jön egyhamar,
rám borul a csönd, az erdő mély csöndje,
itt nem zavarnak, ez a senki földje.

Ágyam egy régen már megkopott matrac,
a párnám egy lehullott levélkupac,
takaróm az éjszaka sötét leple,
lágy és meleg, mint volt jó anyám keble.

Félek… ma este még rám borul az éj,
de holnap vajon jut-e még kenyérhéj?
Találok-e még valami ehetőt,
vagy rám teszik a fekete lepedőt?

Félek…tegnap is ütöttek és vertek,
a régi sebeim be sem hegedtek,
nőnek már régóta nem érzem magam
csak a sarkon… jaj, minden oly céltalan.

Tán neki sem könnyebb, pedig ő férfi,
az álmait ő is csak félve szövi,
talán majd a holnap… az hoz valamit,
és feledteti létünk borzalmait.

Egy puha ágy, egy tányér meleg leves,
forró fürdő, az otthon gondolata,
néhány jó szó, nem csak könyörületes,
s eltűnhet a valóság iszonyata.

De ma még csak a maradék jut nekem,
mi mások tányérjában már felesleg,
s azt még a kutyáiktól el sem veszem,
hisz különbet esznek ezek az ebek.

Ide jutottam, és eldobtak engem,
fiam, lányom, széthullott már a család,
szégyellnek, hiszen utcára kerültem,
nem látják már bennem a gondos anyát.

Pedig voltak szebb napjaim, jó munkám,
volt családom, szép életem, otthonom…
most csak egyre vágyom: szemem lehunynám,
s a gond végre kisimulna arcomon.

2016. június 22.

“Kiúttalanság – nők hajléktalanul” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Kedves Ica, sajnos minden nap találkozunk ilyen sorsú, a perifériára kiszorult, régen talán jobb napokat is megélt emberekkel. Csak tudod, az a baj, hogy azok, akik tehetnének valamit, hallgatnak. Köszönöm a kedves szavaid.

  2. Kedves Kit, igen, sajnos, a tartalma borzalmas, de erről nem is lehet szépen írni. Nem dolgoztam hajléktalan szálláson, csak rettenetesen érzékeny vagyok ezekre a témákra. Van egy pár olyan versem, ami a kerekesszékesekkel, az ún. szociális temetéssel és hasonló témákkal foglalkozik. Köszönöm, hogy olvastál.(f)

  3. Megdöbbentő soraid remek verset alkottak.

    Sajnos elég sokan vannak. Épp a minap találkoztam egy hasonló sorssal. Csodáltam, hogy nem volt nagyon elkeseredve, vagy nem mutatta. Télen, nyáron a városhoz közeli erdőben egy patak partján él párjával egy sátorban. Akkor ment "haza" egy kétliteres borral ami lesz a vasárnapi "menü" Borzalom. Nagyon rossz napom lett.:(

    Üdvözöllek szeretettel: Ica

  4. Kedves Ariamta!

    Döbbenetes verset írtál. Nyilván közel van hozzád a téma. Bár én is dolgoztam hajléktalan szálláson, betegszobán, láttam rengeteg kudarcot és szétesett családot, de annál szörnyebbet nem tudok elképzelni, mint mikor egy nő lesz hajléktalan. Ha egyedül van ráadásul, hát teljesen kiszolgáltatottá válik, ezért mindig hozzácsapódik az ilyen szerencsétlen egy férfihoz. Sok köszönet ebben se igazán van, de ketten mindig minden könnyebb… Gratulálok a versedhez. Nem mondom, hogy szép, bár néhány rímre rácsodálkoztam, ritmusa is jó, de a tartalma viszont borzalom tényről mesél.
    Üdv.
    Kit

Szólj hozzá!