Ki tudta?

Megosztás
 | Nyomtatás | 6 hozzászólás | 449 megtekintés | Kategória: Beküldött versek| Szerző:

Ki tudta?

Ki tudta, hogy majd az őszinte szent szavak
szakadt koldusként kinn az utcán alszanak,
mikor szívem magától mindenkit ellökött,
csak téged hagyott nyíló vérrózsák között,
itt benn lelkem ősz festette udvarán,
ki gondolta volna, ott rég, hajdanán?

Ki tudta, hogy majd rézzé válik az arany,
mi ragyogott bennem, az most haszontalan
lim-lom kidobni való ócskaság,
senkinek se kellő értéktelen a jóság,
mert minek a szív, az emberség is minek,
ha világot itt hagyták az istenek?

Ki tudta, hogy majd fekete lesz a fehér,
hogy szívemet kikerüli a drága vér,
és kis csermelyként bordáim közül
a semmibe csobog, s a halál üdvözül?
Ki tudta, hogy lelkem elillan halk sóhajon,
hogy lék hátán lék csónakom itt hagyom?

“Ki tudta?” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  3. Ez (egyáltalán nem meglepő módon) most is nagyon egyben van; nekem mindig felüdülés és öröm olvasni műveidet, hiszen a bennük rejlő háttérrel is tudok (a magam módján) azonosulni. Üdv. Éva

  4. Kedves Janus!

    Átcsodáltam párszor e remek versed! Annyira nagyon tetszik, hogy kimentettem magamnak, utólagos engedelmeddel. Már az első két sora megfogott, és nem is eresztett egészen a végéig. Ez akár, egy életérzés is lehet, nem csak konkrét csalódás. Én inkább azt érzékelem belőle, bár kétségtelen, hogy az életérzést is kiváltja valaki, leginkább az, akit nagyon szerettünk…
    Gratulálok a versedhez!
    Kit

  5. [b][i][color=#6633ff] [u] Kedves Janus – Laca!!![/u]

    Azt ajánlom, hogy ne legyél még ennyire elkeseredve.
    Soha nem tudhatod, hogy az élet mikor fogja megsimogatni még okos – szép fejedet !

    Hinni, tudni, akarni, merni, tenni kell dolgaidat tovább, ahogy Axel Munte írta szép regényében…

    [u]Én bátorítalak ! Örülök, hogy megint írhattam hozzád….
    [/u]
    Baráti üdvözlettel !

    – keni -[/color][/i][/b]

  6. Kedves Janus!

    Versed úgy hangzik, akár egy ébredő lélek csalódott panasza.
    "… minek a szív, az emberség is minek,
    ha a világot itt hagyták az istenek?"

    Igen, a fehérből könnyebben lesz fekete, mint a feketéből fehér. De vajon kellenek nekünk ahhoz istenek, hogy mi magunk emberek maradjunk? A kevés kivétel jelenti a vigaszt és a reményt. Az "istenek" meg… jó helyen vannak ott, ahol vannak.

    Versed nagyon tetszik, mély, őszinte, többszöri olvasásra kényszerítő.

    üdv: Laca;)

Szólj hozzá!