Hátrál az árnyék

Hátrál az árnyék

Felhőkből kilátszik kis kék ég darab.
Hátrál az árnyék, fényes zöld a táj.
Hallgatva fáj a szépség, feszíti szét
a végtelen határokat a rét, a nyüzsgés,
sok aprócska bogár, nyíló vadvirág.
Szívem zenél, pezsegve száll a dal,
az illat, kibomlik ajka millió virágnak.
Búzavirág kék, mécsvirág hamvas fehér,
kamilla illatos, lila kehelyben a konkoly.
A lánggal égő pipacs lenge ruhája
szédülten ringat régvolt emlékeket.
Kezemben holtra tépett vadvirág csokor
sóhajtó illata sodor, hány, de hány vágy
reszket benne és mennyi ritka perc,
megannyi tünde báj, én a táj szerelmese.
Hátrál az árnyék, aranyló fény tündököl.

“Hátrál az árnyék” bejegyzéshez 18 hozzászólás

  1. Drága Icám!
    Amióta szomorú arcot vágok, jobban érvényesül a világ, mások mosolya, derűje.
    Versed frissítő, üdítő hatása tagadhatatlan!
    Szépsége, úgyszintén.
    Szeretettel jártam itt!
    Ildikó(f)

  2. Virágok és a költészet szépséges párosítása.Nagyon gyönyörű sorok,kedves Ica:)
    "Hátrál az árnyék,fényes zöld a táj."
    (f)

  3. Kedves Kitti!
    Nagyon kedves, megtisztelő sorokat írtál a versemhez, amit hálás(l)-vel megköszönök.
    Nagyon örülök, hogy tetszett a versem. (f)
    Szeretettel láttalak: Ica

  4. Húha, Ilona! Ez pazarjó és csoda szép vers! Hangulata teljesen elvarázsolt, szinte ott álltam a csokor vadvirággal a kezemben és emlékeztem én is. Sajnos, van mire… Gyönyörű, érzelmeket ébresztő, kifejezetten hangulat versedhez gratulálok szeretettel!
    Kit

Szólj hozzá!