Kisujjvers (Flegmavers)

Kisujjvers (Flegmavers)

Szobámnak világában,
Valahol télen, a nyárban;
Lustán fekszem, s ülök,
Erősen, de bátran.

Zene szól itt naphosszat,
Rádióból folynak dalok;
Értelmüket kutatom,
S folyton agyalok.
Minőségi rap zenét adnak,
A refrénben firtatják is hangosan;
Milyen anyámmal lenni,
Részegen és boldogan.

Mocsok minden szó,
S ezt nem is kéne mutatni;
Kezdek is tőle,
Alaposan butulni.
Sajogni kezd az ujjam,
Legkisebb a jobbomon;
Elhiszem a részegedést,
S már magam is utánzom.

Ujjamból folyni kezd,
Valamiféle víz;
Elég neki ez az egy,
Nem kell másik tíz.

Felállok helyemről,
S rázni kezdem kezem;
Hamarosan látom,
Hogy már olyan mindem.

A szekrény, a falak,
Minden csupa víz;
Cukros oldat az egész,
Vicces egy íz.
Kacagom is tőle,
Már földre terülök;
Próbálom abbahagyni,
De belemerülök.

Átérzem magam,
Hogyan lettem fiatal züllő;
Egy koronátlan király,
És trófeagyűjtő.
Fekszem a földön,
De még folyik az oldat,
Szentelt-e a víz,
Mely a bűn alól feloldhat?

Lassan vége lesz,
Tüdőmből távozik a levegő;
Majd bőgök, mint a tehén,
Mert körül vesz a mező, s a legelő.

2016.01.12.