Bikák a dombtetőn

Bikák a domb tetőn

Négy bika állott a dombtetőn, lenéztek a völgybe merengőn..
Odalent tehénkék legeltek, néha a dombra fel-felnéztek

Tavasz volt tombolt a szerelem, nekik is ez most a lételem
Lábuk közt formás kis tőgyecskék,csinos far , bociszem , miegyéb..

Egyedül mit ér így az élet, kis szivük biKáért epeked
Voltak már rutinos tehenek, akik már borjakat neveltek

Mellettük jónéhány még leány, ártatlan üsző még társra vár
Illatok , hangok oly izgatók, bocisziveket dobogtatók!

A bikák is érezték odafönn, mekkora most a vágy , az öröm
Kötelességtudás , szerelem, vérükben ez most a vegyelem.

Legfiatalabb még bikuci, apját megszólítja : „ Apuci!
Szaladjunk most fürgén a völgybe, ejtsünk egy tehénkét teherbe”!

„ Fiacskám”- szóllott az apuka,” erőnket nem elpazarolva
lányokhoz szépen leballagunk,s mindenkit örömhöz juttatunk!”

„ Menjetek csak le ha akartok, én inkább majd innen drukkolok,
Ha a nők akarnak valamit, jöjjenek föl megtalálnak itt!”.

Így vélekedett a nagypapa, no de még ott volt a Dédapa!!!
„Fiaim tudjátok ti azt jól, rég elváltam már anyátoktól, „
„Nem akarok én már semmit sem, legelni , kérődzni csendesen.
Nem tréfa ennek már fele sem, jönnek a lányok a dombra fel!”

„Elöl a fellázadt dédike, háremem ellenem tüzelte
Jó hírem tönkre nem tehetem,…..-FUTOK , MERT KEDVES AZ ÉLETEM!”
Epilógus: cserebogár , cserebogár… Mivé lesz a Cserebogár!!?

Zsuzsa Mihály 2016-06-30