Vádak helyett
Szárnyakat kaptam.
Szárnyalgattam.
Napfényt akartam.
Fénylett rajtam.
…..
Vihar tépázott.
Jaj, zuhantam.
Szél foga rágott.
Fogytam lassan.
Életre haltam.
Éltem minek?
Hitet faragtam.
Most már hiszek.
…..
A szárnyakban.
A fényben.
A szélben.
Az életben.
(2012. április/2016. június)
[b][u]Kedves Kit![/u][/b]
Köszönöm szépen, hogy most is gondoltál rám, jöttél… szóltál. 🙂
[b][u]Icum![/u][/b]
Mindig roppant kedves vendég vagy te is nálam, szeretettel köszönöm az olvasást, véleményt. 🙂
Kellemes napot kívánok! Éva
Másképp nem is lehet Évám!:)
remek lett nagyon! Puszi: Icu(f)
"Életre haltam.
Éltem minek?
Hitet faragtam.
Most már hiszek. "
Igen, Éva, nincs kit vádolni. Csupán magunk vagyunk…
Grat a vershez.
Kit