Vádak helyett

Vádak helyett

Szárnyakat kaptam.
Szárnyalgattam.
Napfényt akartam.
Fénylett rajtam.

…..

Vihar tépázott.
Jaj, zuhantam.
Szél foga rágott.
Fogytam lassan.

Életre haltam.
Éltem minek?
Hitet faragtam.
Most már hiszek.

…..

A szárnyakban.
A fényben.
A szélben.
Az életben.

(2012. április/2016. június)

“Vádak helyett” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. [b][u]Kedves Kit![/u][/b]
    Köszönöm szépen, hogy most is gondoltál rám, jöttél… szóltál. 🙂

    [b][u]Icum![/u][/b]
    Mindig roppant kedves vendég vagy te is nálam, szeretettel köszönöm az olvasást, véleményt. 🙂

    Kellemes napot kívánok! Éva

  2. "Életre haltam.
    Éltem minek?
    Hitet faragtam.
    Most már hiszek. "

    Igen, Éva, nincs kit vádolni. Csupán magunk vagyunk…
    Grat a vershez.
    Kit

Szólj hozzá!