ha valamit tudok
ha valamit tudok
hát ezt tudom
ezt a néhány percet
amíg átérünk
az égre akasztott
telihold ösvényén
és a megálló időben
hangtalan omlanak a hegyek
tudom ezt a fülledt nyarat
a virradatban fürdő gangon
felejtett üres székeket
tudom a pusztuló pesti falakat
a távoli tengereket
tudom hogy bennünk
ezek összeérnek
és tudom a friss kenyér illatát
a hajnali madárkoncertet
a ránk nem érő Istent
ezt az egészet
magamban tudom
mind csend és őrület
és minden örök változás
és tudom hogy bűneinkben
van a legszebb kitárulkozás
én nem tudok semmi mást
csak ezt a titkos összeolvadást
ezt a felső törvényt
ezt a mágneses vonzást
a kimondhatatlan szavakat
a párnába fojtott sírást
hogy elveszünk minden nap
és benned találom meg
elfelejtett önmagamat
ennyit tudok
nem sokat
ahogy tudod
úgy fogadd
Köszönöm! Örülök,ha tetszik.
[b][i][color=#0033ff][u]Kedves Dávid ![/u]
Kissé irigykedve olvastam versedet arról, hogy Te mindent tudsz…. /viccelek/
Ez is pillanatnyi behatás, benyomás, és kitárulkozás azonnal, mint impresszió…
Nagyon szép versfutam… Gratu !
– keni -[/color][/i][/b]
Szép szerelmes vers, nem ömlengős, realista szemléletből írt vallomás. Grat.
Kit