Násztánc
Láttam minap a kérészek násztáncát,
jöttek, szerettek, s tudom maradtak
volna még, de mikor felzengett
a halálnak himnusza, búcsút intettek,
s szemem könnycseppjeimtől azóta
is ég.
Oly szép, oly ragyogó tündöklést
azóta sem láttam, az óriás folyó
sem ringatózott, a Hold is meghajolt
kecsesen, hisz körös-körül
rövidke élet virágzott.
Mintha mesébe csöppentem volna,
a látványtól remegett kezem, lábam,
fel sem fogtam mily szerencsés vagyok,
hisz fényárban úszott minden, akár
a forró nyárban.
Életem legszebb mozifilmje,
a végén csak az üres vásznat láttam,
a szereplők is meghajoltak, s búcsút
intettek e rút világnak.
Ó, ha újra láthatnám eme égi tüneményt,
ha tovább éghetne a szerelem lángja,
Ó, élet miért vagy ily kegyetlen? Adsz, de
nyomban vissza veszed, hallgass meg
úgy kérlek, esedezem, halálukig mindenki
boldog lehessen.
Kinek rövidebb, kinek hosszabb élet adatik,
vándorok vagyunk mi mindannyian, s a
hosszú úton ha elfáradunk, legördül a
függöny s mi is örök álmot alszunk.
Köszönöm szépen! 🙂
Szép sorok, és rímek vezettek végig a csodás látványon, aminek így mi is részesei lettünk.
Üdv.
Kit
Kedves Andrea!
Gyönyörűen írtad le ezt a természeti csodát, sajnos, én még nem láttam ilyet.
Szeretettel: Viola (f)
Valóban nagyon keveseknek adatik meg a ritka természeti színjâtékot, a tiszavirâgzást megcsodâlni. A megfigyelést költôi köpenyben ilyen hitelesen átadni, az dicséretre méltó.
Gratulálok,
Brigitta