Mosolyom elűzi

Fülöp Ági

Mosolyom elűzi….

Horizont udvarnak
Holdfény köntösében.
Szellő suhanásban
Csillagest tükrében.
Zizzenő levélnek
Lassú moccanása…
Átjárja lelkemet
Magány árva lángja.
Kopogtat, meglapul
Sóhajomra várva.
Elmélázva töpreng
Szívem kapujában.
Hasztalan keresgél!
Áldozatra várva…
Varázs szóra nyílik
Remény kalitkája.
Mosolyom elűzi
S nem is vagyok árva.

Öt perces saját vers-2016-06-01.

“Mosolyom elűzi” bejegyzéshez 10 hozzászólás

  1. Kedves Kata!

    Nagyon örülök, hogy nálam jártál és elolvastad versemet. 🙂
    Annak még jobban, hogy még tetszett is.(f)

    Szeretettel ölellek: Ági(l)(cfc)

  2. Kedves Ági!

    Nagyon tetszettek ezek a gyönyörűen leírt sorok! Egy mosoly, s az ember már nem is árva!
    Szeretettel olvastam szép versedet: Kata (f)

  3. Itt ebben a szép versben, kifejezetten zavarólag hat a sor eleji nagybetűs kezdések…tényleg nem kellene mindig, csak a gondolat befejeztével…egyszerűbben megérthető lenne a vers. Gratulálok szeretettel. :B:)(f)

Szólj hozzá!