Újpesti nyár
Jó ebédhez szólt a nóta,
Újpesten vasárnap délben,
ötven év telt el azóta,
mégis élénken emlékszem,
élveztük a forróságot,
az Úr sok napsütést küldött,
nekünk ennyi meg sem ártott,
bár az ifjú hév is fűtött.
Az volt ám az igazi nyár!
lángolt, gőzölgött az aszfalt,
kamasz fiú, két kicsi lány,
és az egy forintos fagylalt,
majszoltunk főtt kukoricát,
ha épp arra járt az árus,
lépkedtünk aranyhídon át,
mert a képzelet nagy mágus.
Ébren maradni hajnalig,
hétpecsétes titkot súgni,
bosszúság csak alig-alig,
kitől kellett volna tudni?
csorba lesz az életpohár,
s megvágja szájunk szélét,
többit takarja be homály,
kudarc gondolata széttép.
Budapest, 2016. június 26.
Kedves Katám és Margó!
Szívbéli köszönetem, hogy egy kicsit velem együtt emlékeztetek.:)
Örülök nagyon, ha tetszett!
Ölellek benneteket sok szeretettel: Icu(f)
Kedves Icu!
Nekem is sok emlékem van a gyermekéveimből. Foglalkoztat a gondolat egy ideje, hogy le kellene írni az utódoknak. Lássák, hogy az emlékezés öröme minket boldoggá tesz. Köszönöm Neked, hogy felidézted az akkori időt. Nagyon szép a versbe foglalt gondolatsor.
Szeretettel: Margó (l)
Drága Icu!
Jó visszaemlékezni azokra a felhőtlen, gyermekien szabad nyarakra. Volt benne jó, és bizony néha "csorba lesz az életpohár,
s megvágja szájunk szélét"
Versed olvasása felidézte az én gyerekkoromat is….
Gratulálok szeretettel versedhez és nagy-nagy ölelésem küldöm: Kata(l)(f)
Drága Anikó!
Nagyon szépen köszönöm!
Gyönyörű, kellemes hétvégét kívánok. Szeretettel: Icu(f)
Kedves Icu milyen szép emlékezés ………..megelevenedik az akkori élet könnyedén visszarepül az ember a sorokat olvasva
" csorba lesz az életpohár,
s megvágja szájunk szélét," és persze a fájó emlékek bizony "megvágják szánk szélét "
remélhetőleg kevesebb mint a jó ami talán gyógyítja is mindjárt a fájó sebeket ………(l)gratulálok szép emlékezésedhez Anikó
Drága Rózsa és Icám!
Hálás köszönetem a kedves szavakért.
Öleléseim küldöm szeretettel: Icu(l)(f)
Kedves Marinka!
Sajnos eltűnt már az a világ, valóban csak emlékeinkben él.
Nagyon örültem Neked, köszönöm, hogy így értékelted a verset.
Szeretettel: Icu(f)
Kedves Barna!
Igen, így van…. vannak nagyon kellemes, derűs emlékeim is.:) A többit úgyis tudod a gyerekkoromról írt versekből, arról már nem szívesen beszélek.
Hálás köszönet az olvasásért.
Szeretettel: Icu(f)
Drága Kit!
Jó, hogy együtt emlékeztél velem…. látod, az ugróiskolát kihagytam, pedig én is rajzoltam krétával a betonra. Maszatos kis kezemben egy nagy karéj zsíros kenyér:|, ötévesen már könyvtárba jártam, és sorolhatnám tovább….
Én tartozom nagy-nagy köszönettel, hogy mindig olvasol, átérzed a gondolataimat.
Ölellek szeretettel: Icu(f)
Drága Icus!
Szép emlékezésed (ötven év nem kis idő)
fájdalommal zárult.
Szeretettel kívánok további szép napokat, remek verseket.(l) Öleléssel: Ica
Drága Icu!
Szépséges, remek vers, varázslatos emlékezés. Szeretettel olvastam
Szívből gratulálok! Rózsa(l)(f)
Kedves Icu!
Ez a nagyon szép vers azokat az emlékeket idézi, melyek közben egy letűnt világ szimbólumaivá váltak, és talán csak az érzi át igazán, aki átélte. Még vannak ilyenek, akik hitelesítik az élményt. Szerettem a versed! makkay marinka(f)
Csodaszép vers, veled emlékeztem én is Icu. A kereszt rímek nagyon gördülékennyé varázsolják az emlékezést, akár egy szuper nyolcas filmet néznénk. ..fekete-fehérben, itt-ott szakadozna is a film, homályos is néha, vagy csak mindez az emlékezés könnycseppjeitől lenne talán?…(f)
Ahogy olvastam a versed, szinte hallottam a nagypapám kedvencét, Kovács Apollóniát énekelni, amit akkoriban eléggé utáltam. ( Most is, de már nem kell hallgatnom) 🙂 Szinte éreztem a húsleves ízét, amit nagymamám főzött és azóta se ettem olyat… Éreztem a nyár illatát, a hársfát, és a dohos ház szagát, láttam a mocskos gyerekkezemet, amint a porba rajzolom az ugróiskolát… Szóval, együtt emlékeztem veled. Köszönöm ezt a versed is!(f)
Kit
Nagyon örülök, ha tetszett, drága Viola!
Sőt, ezek az emlékek talán már több is, mint ötven évesek….
Ölellek a régi szeretettel: Icu(f)(f)
Drága barátom, Kenikém!
Hogyne kellene emlékezni? Múlt nélkül nincs jelen, jelen nélkül nem lesz jövő!
Ha öregszem, nem az emlékezés teszi, hanem az évek múlása.:)
Őrizni kell a szép emlékeket, hiszen nekem abból nagyon kevés van….
Köszönöm, hogy itt jártál.
Ölellek: Icu(f)
Drága Brigitta!
Időutazás a múltba, ez nagyon jó! És mennyi minden lenne még, talán azt majd egy másik versben.:)
Annyira örültem Neked, nagyon köszönöm!(f)
Szeretettel: Icu
[b][i][color=#cc00cc][u] Drága Icum ![/u]
Az aki már kezd visszaemlékezni gondolataiban egy 50 évvel ezelőtti nyárra, – vigyázz, mert az hamar öregszik. Pedig ugye mintha csak tegnap történt volna. Hát így röpülnek el felettünk az évek és az élet.
Őrizd a múltad, bár az már nincs, élj csak is a mának, mert ez a jelened és ne gondolj a jövőre mert az meg nincs, de hidd, hogy lesz !
Értem én, hogy miért léptél vissza 50 évet, de kedvesem – nem szabad, – Neked még kell hogy szép jövőd is legyen ne csak múltad !
Bocsi !
[u]Ölellek baráti kedvességemmel, mint amikor még kollegák voltunk az ÁPISZ-ban !
[/u]- keni -(f)(l)(f)(f)[/color][/i][/b]
Drága Icus!
Tetszik a versed. Őszinte érzések, szép emlékezés. 50 év? Hihetetlen.
Szeretettel: Viola (f)(f)(f)
Jaj Icu…ez olyan jó, mármint ez az idôutazás a múltba… Mennyi szép nyári emléket mozgattâl meg ezzel a pâr sorral! Köszönöm.
Gratulâlok szeretettel,
Brigitta