Félelem a kertben

Félelem a kertben

Majdnem rigó-tragédia,
Ó, de megrémültem,
Minden tagom reszkettette,
Magamhoz se tértem.
Nagy nyugodtan dolgozgattam,
Az árnyékos részen,
Míg madarak szárny- csapkodva,
Életükért rikácsolva,
Vörös macska rigót fogva,
Sodortak, mellettem!

Felugrottam, kiáltottam:
Sicc! Míg ő menekült,
E közben szegény kis rigó,
Szájából kirepült,
Vagy a macska leejtette,
Fő, hogy megmenekült!
Gyors futásban ki a kapun,
Macskát elüldözni.
Rigó-szülők, kicsinyüket,
Próbálták terelni!

Egyszeriben felbolydulva
A békés környezet,
Félelemmel telt az idő,
Amíg újra csend lett!
Folytatni kezdtem munkámat,
Jött a rigó-mama,
Leszállt hozzám egész közel,
Mintha, hálálkodna!
Hamarosan rigó-papa
Is landolt mellettem.
Örömteli boldogsággal
Tele lett a lelkem!

Budapest, 2016. július 3

“Félelem a kertben” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Drága Keni, Kitti és Gabi!
    Köszönöm, hogy itt vagytok és hozzászólást írtatok.
    Szeretettel gondolok Rátok: Viola :](f):]

  2. Az arra érzékeny emberek, nagyon át tudják venni, szinte zsigereikben érzik mások fájdalmát és persze örömét. Legyen szó akár állatokról.
    Nagyon szépen szemléltetted az érdek nélküli cselekedet lélekemelő mivoltját, én is liba-bőröztem.

    Szeretettel gratulálok! Gabi

  3. Drága Viola!

    Az én lelkem is tele lett azzal az örömmel,ahogy olvastam a versed. 🙂 Én is féltem a kismadarakat a macskáktól, bár van cicám is, de a nyakában kicsi csengő van, hogy a madárkákat ne tudja elkapni. A macskák passzióból vadásznak, ők már csak ilyenek. De nagyon tetszett a kis tényleíró versed, örültem neki.
    Gratula!
    Kit

  4. [b][i][color=#cc3399][u]Drága Violám !
    [/u]
    Már lassan meg kell szoknunk, hogy mostanában egyre több rémisztő dolog történik körülötted, mint most is ez a macska rigó – párviadal.

    De minden jó, ha jó a vége…. Illa bereg fuss el vele !!!

    [u]Köszönöm, hogy olvashattalak ![/u]

    Kézcsókkal búcsúzom !

    – keni -(f)(l)(f):)[/color][/i][/b]

Szólj hozzá!