Visszavárlak/Képre írt vers/

Visszavárlak!
Szabó Judit Gyöngy

A peronon állok,feléd nyújtózkodok,
hogy elérjem ajkad,adjak búcsú csókot.
Vonat fütty szól!Kalauz int,gyorsan sípol.
Indul is a vonat!Reszket szívem!Sírok!
Könnycseppem folyik le gyöngyként a kezemre.
“Ne sírj édes”!Nem csak füst szállt a szemembe.
Nehéz az elválás, kérlek csak egy percre,
hadd mondjam el,hogy Téged nagyon szeretlek!
Te is mond nekem azt,hogy tudjam,érezzem!
Távolból,még visszakiáltasz!”Szeretlek!”
“Várlak”!Veled leszek mindig gondolatban.
Remélem,hogy visszajössz újra boldogan!
Tudom már ,hogy kölcsönös,tiszta érzelmünk.
Tartós lesz hiszem, örökké él szerelmünk!

“Visszavárlak/Képre írt vers/” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kedves Juditka!
    Szép gondolataidat szeretettel olvastam.
    Gratulálok! Rózsa(f)

Szólj hozzá!