Becsület
Milyen öröm, mikor a kezünkben fénylik,
De, hogy ez hatalmat ad, egy véletlen tévhit.
Hiába hiszi, hogy övé lehet a világ hatalma,
De azt tudja, hogy vissza sosem adja.
Mikor már az övé lesz, visszaél vele,
Rombol és pusztít, és mindent legyőz vele.
Csak addig becsüli, míg a kezében tartja,
De ez csak egy tévhit, hogy ő a föld hatalma.
Ott van a tömeg, a másik arcvonal,
Mely átalakulhat, és maga a harcvonal.
Kik még őrzik értékét, csak fel kell kelteni,
És a becsületünket újra, vissza kell szerezni.
2016.01.25.
Köszönöm szépen! 🙂
Kedves Ralyi! Szép és igaz eszmefuttatásod versbe szedve örömmel olvastam, gratulálok!
Kedves Kitti!
Nem abból indultam ki. 🙂
Akár a "tortadobálókra" is célozhattam 😛 😉 :):D
Üdv
Szabolcs
Kis politikai felhangot érzékelek! 🙂
Tetszett!
Kit
Kedves István!
Nem magamból indultam ki, és az üzenet sem magamnak szól. 🙂
Üdv
Szabolcs
[b][i][color=#0066ff]Kedves Szabolcs !
KEDVES VERSET ÍRTÁL ÉS EGYBEN KOMOLYAT ÚGY LEGYEN, AHOGY EZT ÍRÁD !
A BECSÜLETED FELETT NEM LEHET – SEMMIFÉLE – BÍRÁD….
[u]ÜDVÖZLETTEL !
[/u]- keni – *)[/color][/i][/b]