BABÁK KÖZELSÉGÉBEN

BABÁK KÖZELSÉGÉBEN

Elárulom, mágikus kapcsolatban
vagyok a babákkal, e Földön élő
mégis égi titozatosságú csodákkal.

Fejecskéjük a felkelő Nap, szemük
hunyorgó csillag, szájuk a változó Hold
járása, lényük az Univerzum áldása.

Ha figyeled átható, komoly tekintetüket,
megláthatod benne groteszk énünket,
s az ismeretlen égi tudást, mit
egyelőre rajtuk kívül nem érthet más.

Feladatuk épp, hogy megismertessék
velünk a tiszta életet, ahogy ők élnek,
s ahogy nekünk is élnünk lehet.

Hiszem, ők angyalok a teremtés
földi peremén, s addig élnek a
kettős kötődés ingatag küszöbén,
míg meg nem szeretnek minket.

Néha honvágyuk van. Ilyenkor megesik,
látszólag ok nélkül sírnak, de elszakadni
tőlünk többé már nem bírnak.

Jövőjük a Földön emberként folytatódik.
Hogy lelkük tiszta marad-e? Meghatározza
a család s a környező világ szelleme.

“BABÁK KÖZELSÉGÉBEN” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Drága Marinka!

    Értem én a versed, nem szorul magyarázatra! 🙂 Szép is, kedves is, csak a realitás messze elmarad attól az ideától, amiről szó van. Hiszen én is épp azt írtam, hogy rajtunk, az embereken múlik minden, csak hát a sorok mögött elbújt a lényeg. Hiszen a babákból kisdedek, majd totyogók lesznek, aztán bizony kezdődik is az a folyamat, amit első reakciómban írtam. De látásmódod valóban kedves, szeretetteli.
    Üdv.
    Kit

  2. Kedves Marinka!
    Először a játék babám tekintete rémlett fel, majd az angyalok és végül az emberpalánták.
    Szép az íve.
    Gratulálok: Janna

  3. Kedves Kit!
    Bár régen rossz, ha egy költői gondolat magyarázatra szorul, megpróbálom értelmezni. Úgy sejtem a babák világra jövetelét, mint csöppnyi emberi formát öltött, isteni lények emberi világba érkezését, kiknek sajátos küldetése földünk jobbá tétele. Ezt jelképezné a peremen létezés, ami után lassan végleg emberré válhatnak. De hogy hivatásukat beteljesíthetik -e ez attól is függ, hova kerülnek, tehát rajtunk embereken nagyon sok múlik. Szeretettel köszönöm a kritikát! marinka (l)

  4. "Hiszem, ők angyalok a teremtés
    földi peremén, s addig élnek a
    kettős kötődés ingatag küszöbén,
    míg meg nem szeretnek minket."

    No, hát én nem hiszem, hogy csak addig élnek. 🙂 És hát mind voltunk babák egyszer régen a múltban. No, és megszerettünk mindenkit? A lelkünket nem egymással mérgeztük össze? Babák… tehetetlenek és ártatlanok, mint mi voltunk anno
    Kit

Szólj hozzá!