BABÁK KÖZELSÉGÉBEN
Elárulom, mágikus kapcsolatban
vagyok a babákkal, e Földön élő
mégis égi titozatosságú csodákkal.
Fejecskéjük a felkelő Nap, szemük
hunyorgó csillag, szájuk a változó Hold
járása, lényük az Univerzum áldása.
Ha figyeled átható, komoly tekintetüket,
megláthatod benne groteszk énünket,
s az ismeretlen égi tudást, mit
egyelőre rajtuk kívül nem érthet más.
Feladatuk épp, hogy megismertessék
velünk a tiszta életet, ahogy ők élnek,
s ahogy nekünk is élnünk lehet.
Hiszem, ők angyalok a teremtés
földi peremén, s addig élnek a
kettős kötődés ingatag küszöbén,
míg meg nem szeretnek minket.
Néha honvágyuk van. Ilyenkor megesik,
látszólag ok nélkül sírnak, de elszakadni
tőlünk többé már nem bírnak.
Jövőjük a Földön emberként folytatódik.
Hogy lelkük tiszta marad-e? Meghatározza
a család s a környező világ szelleme.
Drága Marinka!
Értem én a versed, nem szorul magyarázatra! 🙂 Szép is, kedves is, csak a realitás messze elmarad attól az ideától, amiről szó van. Hiszen én is épp azt írtam, hogy rajtunk, az embereken múlik minden, csak hát a sorok mögött elbújt a lényeg. Hiszen a babákból kisdedek, majd totyogók lesznek, aztán bizony kezdődik is az a folyamat, amit első reakciómban írtam. De látásmódod valóban kedves, szeretetteli.
Üdv.
Kit
Kedves Janna!
Nagyon örültem a reflexiódnak! Köszönöm! marinka(f)
Kedves Marinka!
Először a játék babám tekintete rémlett fel, majd az angyalok és végül az emberpalánták.
Szép az íve.
Gratulálok: Janna
Kedves Kit!
Bár régen rossz, ha egy költői gondolat magyarázatra szorul, megpróbálom értelmezni. Úgy sejtem a babák világra jövetelét, mint csöppnyi emberi formát öltött, isteni lények emberi világba érkezését, kiknek sajátos küldetése földünk jobbá tétele. Ezt jelképezné a peremen létezés, ami után lassan végleg emberré válhatnak. De hogy hivatásukat beteljesíthetik -e ez attól is függ, hova kerülnek, tehát rajtunk embereken nagyon sok múlik. Szeretettel köszönöm a kritikát! marinka (l)
"Hiszem, ők angyalok a teremtés
földi peremén, s addig élnek a
kettős kötődés ingatag küszöbén,
míg meg nem szeretnek minket."
No, hát én nem hiszem, hogy csak addig élnek. 🙂 És hát mind voltunk babák egyszer régen a múltban. No, és megszerettünk mindenkit? A lelkünket nem egymással mérgeztük össze? Babák… tehetetlenek és ártatlanok, mint mi voltunk anno
Kit