Folyóparti fák

Folyóparti fák
Shakespare-i szonett

Egyedül ülök a hűs folyó partján,
nézem, a fák a vízbe hajlanak
leveleik, mint gyermek anyja karján,
remegve még egymáshoz simulnak.

Ne ereszd el őket, maradjanak itt,
hadd érezzék még féltő meleged,
bennük még életvágy dúl, hát ne szólj, csitt,
míg susogják szeretetük neked.

Ha jő az ősz, végül búcsút intenek,
fáradt ágaidra leül a dér,
még egy röpke csókra megérintenek,
s elviszi őket a bús őszi szél.

Pihenni térsz, az álom átölel,
csak álmodj, a tavasz még nincs közel.

2016. július 4.

“Folyóparti fák” bejegyzéshez 7 hozzászólás

  1. Tetszettek soraid Mária:)
    A képet,a tájat is láttam hozzá.
    üdvözlettel:M:)rcsi

  2. [center][b][i][color=#9900cc][u]Kedves Mária ![/u]

    Ez alakilag, formailak verstanilag egy majdnem tökéletes Petrarcai szonett !!!!

    Végtelenül nagyon tetszett, még olvastam vona tovább, de a szabályok szerint ez csak is ennyi lehet ! Bár ma már a szabályok ebben is mindent megengednek !

    [u]Szeretettel ![/u] (ang)(clk)(f)

    Kenéz István / – keni -[/color][/i][/b][/center]

Szólj hozzá!