Édes hazámnak

Édes hazámnak

Ha a fákon az ág susogva, remegve
hajlik az éjszaka szelében,
rádöbbenek, szép táj, lélekzetedre,
parázsló csókjaid megérzem.

S úgy tűnik, hallom, ahogyan a távol,
bolygókon át, szüntelen árad,
szívembe zárlak, messzi fény-varázsból
érkező kincsei édes hazámnak.

“Édes hazámnak” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kedves István!

    Abban egészen biztos vagyok, hogy aki szereti
    a hazáját, annak röviden is ugyanazt jelenti.

    Szeretettel üdvözöl Csaba

  2. [center][b][i][color=#996633][u]Kedves Csaba ![/u]

    Még mielőtt megnyitottam volna a versedet olvasásra, a címéből ítélve én egy hosszabb, magasztosabb hős, vagy hazafias költeményre gondoltam, hát nem így lett.

    azért így is van érthető mondanivalója. Csalódni pedig emberi dolog !
    [u]
    Üdvözlettel !
    [/u]
    – Kenéz István / – keni -[/color][/i][/b][/center]

Szólj hozzá!