Édes hazámnak
Ha a fákon az ág susogva, remegve
hajlik az éjszaka szelében,
rádöbbenek, szép táj, lélekzetedre,
parázsló csókjaid megérzem.
S úgy tűnik, hallom, ahogyan a távol,
bolygókon át, szüntelen árad,
szívembe zárlak, messzi fény-varázsból
érkező kincsei édes hazámnak.
Kedves István!
Abban egészen biztos vagyok, hogy aki szereti
a hazáját, annak röviden is ugyanazt jelenti.
Szeretettel üdvözöl Csaba
[center][b][i][color=#996633][u]Kedves Csaba ![/u]
Még mielőtt megnyitottam volna a versedet olvasásra, a címéből ítélve én egy hosszabb, magasztosabb hős, vagy hazafias költeményre gondoltam, hát nem így lett.
azért így is van érthető mondanivalója. Csalódni pedig emberi dolog !
[u]
Üdvözlettel !
[/u]
– Kenéz István / – keni -[/color][/i][/b][/center]