EGY VILLANÁS

EGY VILLANÁS

A fények átvillóztak sötét haján
Vágyat szőttek bele puha szállal
Akár csak egy tündérkirály…
A csoda előtt megnémulva álltam
Fél oldalán elmélyült az árnyék
Vonzott, mégis furcsa érzést keltett
Szemeiben színes, száz sziporka,
de nem tükrözött igazi szerelmet
Rájöttem, egy emlék játszik vélem
Egy visszatérő, sose’ múló álom
Gyötrődve a valóságba léptem
Eltűnt dédelgetett boldogságom.

Eger,2016. július 6. Fleiszig Rózsa(Vadvirág)

“EGY VILLANÁS” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. [center][b][i][color=#99ccff]Kedves Rózsa !

    Ez egy gyorsan született frappáns kis vert teli tartalommal és hibátlanságokkal !!!

    [u]*Előttünk már hamvassá vált az út
    és árnyak teste zuhant át a parkon,
    de még finom, halk sugárkoszorút
    font hajad sötét lombjába az alkony… [/u]*Tóth Árpád…..

    Mindez csak egy kis áthallás ritmusában emlékeztetőleg….

    [u]Nagyon megfogott a rímsorozatod !!!

    Üdv. Kenéz István / – keni -[/color][/i][/b][/center]
    [/u]

Szólj hozzá!