Nem hull darabokra
Ne sírj velem, ha könnyezem.
Mosolyod kell… kölcsönveszem,
ha megszokom. Lábujjhegyen
se járj, nem mindig jó a csend.
Kell a zaj, mit a sors elcsent.
Mozdulni hívj, s ne várj igent.
Akkor is, ha már nincs táncrend,
lépek veled, mert akarod.
Észre sem veszem, s dúdolok,
eszembe jut egy régi dal,
ami mindig megvigasztal.
Édes kotta… visszaszámol,
ereimben fel-fellángol
maradéka a reménynek.
Nem hull darabokra végleg.
[b][i][color=#cc0000]Kedves Ilona !
Ha ilyen szépeket írsz hozzá, – nem fog darabokra hullani !
– keni -[/color][/i][/b]
Kedves Icus!
Csak a remény ne hagyjon el soha bennünket,
szép soraidat szeretettel olvastam, Lajos. (f)