Csillagének hárfahangra

Csillagének hárfahangra

Hárfa szól ma, bájol, hangja fényt nyalábol,
ölbe veszem védőn, mondja: legyél kérőm…
(csillámos szeretőm, utamon vezérlőm)
karolj, ne engedj el, akkor sem, ha fázol,

akkor sem, ha holnap más dallamra vágyol.

Sír a húr itt bennem, érzem, illik mennem;
látszik már a Hajnal, színekkel marasztal…
(ábrándos sóhajjal szülte meg egy angyal)
méhének gyötrelmén útravalóm zengem,

de

ma reggel pattant el legtündöklőbb terhem.

(2016. június-július)

“Csillagének hárfahangra” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Kedves Éva!
    Szépen zengedezel, tetszéssel olvastam versed.
    Szeretettel: Viola(f)

  2. [b][u]Köszönöm, Icám. [/u][/b]:) Örülök, ha kedvedre volt. Szeretettel láttalak. Éva

  3. [b][u]Drága Keni![/u][/b]
    Most is nagy szeretettel láttalak és őszinte szívvel köszönöm elemző, elismerő hozzászólásodat. Egyébként nem vagyok "nagy-zenész"… alapszintű amatőr. 🙂
    Ölelésem küldöm. Éva

  4. [i][u]Kedves Éva ![/u]

    Az orgona, mint hangszer után a hárfa a legszebb hangszereim közé tartozik….
    Nem is tudtam eddig Rólad, hogy verseket hárfákra adaptálsz- hangolsz?

    Gyönyörű ez a dallamos versed, kár, hogy a végére elpattant egy húr !

    [u]Szeretettel fogadtam be hárfa-szólódat ! Ez már egy komoly zene….

    – keni – voltam [/i] (f)(l)(f)(f)(l)(ang)*)
    [/u]

Szólj hozzá!