Honvágy

Honvágy

Felhők közt száguldok,
elvakít a kék ég,
lenn a fenyves suttog:
“Hozzád visszatérnék!”

Messzire kerültem
szép, kicsi hazámtól,
hol a pacsirta is
hozzám magyarul szól.

Hol a Duna s Tisza
öleli a tájat
hol a vén Kárpátok
súgnak legendákat.

Messzire kerültem,
nincs út visszafele,
és a szó, hogy haza…
szemem könnyel tele.

Bölcsők és sírhantok,
kopott utak, házak
puszták, rónaságok,
remélem, még látlak.

2016. július 6.

“Honvágy” bejegyzéshez 10 hozzászólás

  1. kovesdiferencne: Kedves Terike, igen, valahogy nekem is hiányoznak azok a régi dalok, azok a régi versek. Ha hiszed, ha nem, a mai napig énekelem azokat az énekeket, amelyeket kisdobosként és úttörőként énekeltem a hazáról. Az unokáim meg csodálkoznak, hogy mi milyen dalokat énekeltünk. Köszönöm szépen, hogy nálam jártál. (f)

  2. Drága Mária!

    Honvágy dalod szívemig hatolt.
    Mi együtt sírunk – együtt nevetünk.
    Honvágyunk is egy tőről fakad.

    Helyettem is szóltál!

    Köszönöm.
    Szívvel gratulálok újabb nagyszerű alkotásodhoz!
    Szeretettel: Edit (l)

  3. Kedves Mária!
    Nagyon szép,hazafias verset írtál.
    Az én szívem is megdobban a hatására és eszembe jutnak az óvodáskorom szép
    versei.Együtt szavaltuk…nem lehet elfelejteni.
    "Magyar vagyok..magyar…magyarnak születtem…,
    magyar nótát dalolt a dajka fölöttem.
    Magyarul tanított imádkozni Anyám…szeretem szívemből..
    gyönyörű szép hazám!"
    Szeretettel időztem Nálad:Kövesdi Teri

  4. [i][u]Kedves Mária !
    [/u]
    Ez egy igazán nagyon szépre sikerült és szívedből kiszóló:
    – HONVÁGYDAL lett !

    /Ott ahol zúg az a négy folyó…. – Szép vagy gyönyörű vagy Magyarország… – Őr áll a Hargita fokán, –…. Holdfényes májusok….. stb./
    Nótába illő szép sorok , ahol a szív dobog….

    [u]Nagyon megragadott ! (l)(l)(l)(f)(l) [b]*)[/b]
    [/u]
    – keni – voltam[/i]

Szólj hozzá!