Kakukk<br />
Valamikor….. réges- régen,
úgy gyermekkorom hajnalán,
mi félelemmel hallgattuk,
ha kakukk szólt egy messzi fán.
Nem tudom, hogy dal volt-e ez?
Vagy vészjósló fenyegetés?
De megborzongott mindenki,
ha kakukk szólt a jegenyén.
Elszálltak a hosszú évek,
és felnőttek a gyerekek.
Városok nőttek a földből,
az életünk meg lepereg.
Nem figyelnek már a dalra,
hogy miért egy örök talány.
Nem akarják, vagy nem hallják,
a kakukk vészjósló dalát?
Ma is szól még. Hallom néha.
Jól figyeljetek emberek!
Halljátok, nagy vész közeleg!
Nem tudjátok, hogy kell élni.
Csak úgy habzsol a nagyvilág.
És fontosabbnak tartjátok,
az átkozott, politikát.
Nem ez kell az embereknek.
Legyen munka és jó kenyér!
Ne legyen a föld kerekén,
senki se, éhező szegény!
Drága Julianna!
Gyönyörű és igaz versed érző és emlékező lélekkel olvastam, Bizony így
volt.
Szeretettel gratulálok: Viola (f)
[center][b][i][color=#990099][u]Kedves Julianna ![/u]
Nagyon szépen levezetted Logikailag és madártanilag ezt a verset, és csak csupa mai igazságokkal szórtad tele.
Sok kérdés felmerül , s ez attól is függ, hogy mit honnan és hogyan nézzük.
Az emberek manapság inkább rossz irányba tévelyegnek talán épp az átkozott politika sikamlós talaján…
[u]Szeretettel olvastalak ![/u] B) 🙁 😐 :S (dev) |) |)
– keni -[/color][/i][/b][/center]
Kedves Julianna!
"Elszálltak a hosszú évek,
és felnőttek a gyerekek.
Városok nőttek a földből,
az életünk meg lepereg."
Ez nagyon tetszik! 🙂
A kérdés az, hogy mi irányítjuk az életet, vagy az élet minket? 🙂
Nehéz kérdés. De remélem, hogy egyszer megint mi fogjuk az életet. 🙂
Üdv
Szabolcs