A patak hercege

A patak hercege

„Csárdahídnak” jobb oldalán,
kis pataknak füzes partján
horgászbottal a kezembe
hajnaltájt sétálok erre.

Harmatos fűben lépegetek,
köd gomolyog a víz felett,
cserkészem a nemes halat,
süllőt, csukát, mit rejt a patak?

Minden neszre jól figyelek,
ha víz fröccsen, rablást jelez,
horgomra csalihalat teszek,
vízre ejtve várom, mi lesz.

Kis snecit a víz sodorja,
gyilkos fogak várnak rája,
nagy csobbanás, zsinór feszül,
gyors reflex, a bot görbül.

Kemény kézzel kell tartani,
zsinórt most nem szabad adni,
fűzfagyökér, bedőlt ágak,
mind menedéket kínálnak.

Adrenalin most dolgozik,
egy ősember harcol itt,
zsákmányszerzés, diadal,
zsinór szakad, zsákmány inal.

A hal gyengül, fárad szegény,
hatalmas süllő jön felszín felé,
győztem, villan öröm agyamban,
az ezüst torpedót kifogtam.

Szákban vergődik vesztesen,
majd lassan végleg elpihen,
halálos volt a végső küzdelem,
vádlón néz rám, jeges szemekkel.

Most érzem, fanyar ízű a diadal,
élhetett volna e gyönyörű hal,
lett volna még utódok serege,
hisz ő volt a kis patak „Hercege”.

A Tarnóca patakban fogott 4,5 kg.-os süllő emlékére.