Porba hullót

Porba hullót

Hol vannak a szerelmes évek.
Mikor szeretettől égett a szívem.
Te jelentettél mindent számomra,
megszűnt szeretni másokat.
Kik meghaltak volna értem
S én galád módra eltiportam
csodaszép virágjaimat.
Csak érted hajszoltam magamat.
Felégettem hátam mögött a
szeretett örömét.
Lelki békémet elveszítve.
Tűrtem bántó csapásaidat.
Magamat, okoltam mindenért.
S mégis vigasztaltalak.
Ellöktél magadtól,
vissza se néztél.
Dermedten álltam fának támaszkodva.
Szívem darabokra porba hullott.

2014.augusztus 23

“Porba hullót” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kedves Keni
    ez a gondolat most jutott eszembe már miint a kis elefántról: hogy miért felejtünk olyan gyorsan miint a kiselefánt
    ez esetben tényleg jó lenne. emlékeinket cipeljük egy életen át közben jól megdolgoztatja szívünket lelkünket.
    koszönöm hogy olvastál.

  2. [b][i][color=#999999][u]Kedves Henriette ![/u]

    E versedben leírtak után én – minden szavadat elhiszem, és sajnálom a történteket és porba hullásodat…
    Mit írhatnék még erre? – már nincs több szavam… 😐 :S |) *) (ang) (f) (l)

    Nálad is – keni – voltam /Kenéz István[/color][/i][/b]

Szólj hozzá!