Napfényes vágy

Napfényes vágy

Mennyi árnyék, ami félelmetes…
szelídkékem eltűnne, ha hagynám.
Napestig sorolhatnám, hogy hányszor
tört meg az egészséges hatvány,
hisz vesztem el bennük jó néhányszor.
A Létem aprócska hányadosa
az a bizonyos végeredmény,
s ha tehetném el sem engedném,
lennék szenvedélyes, hű cinkosa…

Napfényes vágy… tudom, sorsköteles,
de ha csak örökké elsiratnám,
velem maradna -e szürkületkor?
Ha nem átéléssel foltozgatnám…
míg hiszem, velem van ébredéskor.
A részem… kell, jó a gyógyításra.
A torzulás ettől vérszegény…
Vágyam ott a remény képletén
tőlem erős… nincs más indoklása.

Ilona Zagyi Gáborné

“Napfényes vágy” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. [b][i][color=#ff6600][u]Kedves Ilona ![/u]

    Soha ne félj az árnyéktól, mert minél több fényt adsz ki magadból, annál jobban elhalványul…
    Versed számomra kissé bonyolult részekből tevődik össze, de a lényeg, hogy Te értsed és érezd !

    [u]Máskor is olvasni foglak !!!! 🙂 B) 😉 *)

    [/u]- keni – /Kenéz István [/color][/i][/b]

Szólj hozzá!