Gesztenye gyújt gyertyát

Megosztás Nyomtatás 1106 megtekintés 16 hozzászólás Kategória: Beküldött versek Szerző:

Gesztenye gyújt gyertyát

Elnyel a falánk szürkeség az ég alatt,
tétova fekete hínár fon körém falat.
Reményt tagadva állok itt mezítelen,
ahogy lelkem Isten megteremtette.
Mit tartogat vajon a végső pillanat,
újra mezítelen, vagy bűnökkel tele
lelkemet teszem Őszentsége elébe?
Majd szelíd emlékek sírnak érettem,
az égi súly könnyedén lebeg velem.
Haza érkezem, Földi ruhám por, hamu,
szótlanul cseveg síromon a szél velem.
Gesztenye gyújt gyertyát, hófehér legyen.

“Gesztenye gyújt gyertyát” bejegyzéshez 16 hozzászólás

  2. Maradjunk kedves Mihály amíg csak lehet, mást úgy sem tudunk tenni, csak valami hasznosat sikerüljön.:)
    Köszönöm a gratulációdat szeretettel: Ica

  3. Kedves István (keni)
    Köszönöm a gondolataidat, nehéz lesz itt hagyni mindent, de jóval előbb el kell engedni, hogy könnyű legyen…
    Szeretettel üdvözöllek: Ica

  6. Drága Ica!
    Átérzéssel olvastam versed és egyből megjelent lelki szemeim előtt a gyönyörű virágzó gesztenyefa. Igen, elmegyünk és új hazánkba érkezünk. Örömteli pillanat!
    Szeretettel: Viola (f)(l)(f)

  7. Szomorúan bölcs , szép versedhez gratulálok! Azért még maradjunk sokáig ezen a " bűnös szép világon!"

  8. [center][b][i][color=#cc0099][u]Kedves Ilona ![/u]

    Nehéz vers – könnyedén megírva és a lényeg tényleg a végére jutott…
    A halál előtt és után úgy hiszem mind egyformák leszünk.
    Amikor egy gyermek a világra jön, ordít az első levegővételnél és ökölbe szorított kézzel jövünk e világba, életre – jelez-vén ide mindent, mert mindent akarok….
    Amikor elmegyünk a tenyerünk nyitva marad elernyedve jelezve, hogy mindent amit sikerült életemben megszereznem, -lám íme itt hagyok…

    Végakaratomban, mert nekem már ilyen is van, kikötöttem a legfontosabbat, hogy a szórásos temetésemre mindenki csak egy szál virággal jöhet csak, de az viszont : fehér legyen, mert mindig a fehér virág volt a kedvencem,,,

    [u]Gratulálok ! [/u]/Bocs hogy ennyire elengedtem itt Nálad magam…/ (ang)*)(f)(l)

    – – keni – voltam csupán [/color][/i][/b][/center]

  9. Először nem értettem a "gesztenye gyújt gyertyát"…versed elolvasva megvilágosodtam. Nagyon szép lírai sorok, gratulálok Ica szeretettel:b:)(f)

  11. Örülök,(f) hogy tetszenek a versein kedves Marinka, külön köszönöm (l)a gratulációdat.
    Szeretettel: Ica

  12. Kedves Gitta!
    Éppen a változásról jutott az eszembe. A gesztenye gyertyáiból most tüskés bogyók vannak párosan, őszre lehullanak fényesen barnán az enyészetnek.
    Köszönöm, hogy itt voltál.(l)
    Szeretettel: Ica

  13. Kedves Anikó!
    Köszönöm soraidat…mind igaz. Nincs kivétel, ha eljön az óra.
    Köszönöm a gratulációdat.(l)
    Szeretettel: Ica

  14. Kedves icu!
    Szeretem verseid nehéz gondolatokat is könnyűvé tevő légiességét. Csak gratulálni tudok!
    öleléssel marinka

  15. Nem egy könnyû, nyári verset terítettél elénk, kedves Ica.
    Sajnos, nyári kânikulâban is jönnek a szorongó, borongó gondolatok…
    Viszont te ezt is remek lírâba fonod, ezt a bizonytalan, sötét gondolatsort.
    Gratulâlok,
    B

  16. Kedves Ica "Haza érkezem, Földi ruhám por, hamu," igen ott elporhad minden ami e földi világban megmenti az ítélettől az embert ……és ott bármilyen gazdag is legyen valaki vagyona is porrá lesz ….szép versedhez (l)gratulálok Anikó:)

Szólj hozzá!