Évfordulós napkelte

Évfordulós napkelte

Akkor is nyár volt… az égbolt lángolt,
egy letisztult kék és valami még
ami megkésett,
de az a lépés újjászületés.

Alkottunk képet… hol minden részlet
színe a vágynak, s míg hazavárnak
a mentett szavak,
alkonyom festik, reggeltől-estig.

Nyitom, s nem zárom, éjjel az álom
sem szakítja szét, s édes csendjét
a nap bontja ki
a zenit felett… Most elégedett…

Ilona Zagyi Gáborné

“Évfordulós napkelte” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. [b][i][color=#ff6600]Kedves Ilona !

    Érdekes, de szép vers !

    Gratulálok !

    – keni –
    [/color][/i][/b]

Szólj hozzá!