Szél fúj

Megosztás Nyomtatás 344 megtekintés 3 hozzászólás Kategória: Beküldött versek Szerző:

Szél fúj

Szél fúj,
szél fúj szemembe könnyeket.
Megvàltoztatni ami most van,
làm mégsem lehet.

Szél fúj,
időnek ezredéves szele.
S ràmrakódik csendben – szomorú szívemre,
a jelennek tömőr özöne…

Szél fúj – Szél fúj,
szemembe fàjón forró könnyeket.
S én magamban,némàn,elfojtom szavaim,
mert kimondani az érzéseim,többé màr nem lehet.

Soltszentimre ; 2004. November 12. Péntek.

“Szél fúj” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Köszönöm szép szavaitok,és hogy olvastàtok a versemet.
    Valóban egy kicsi szomorú,ugyanakkor mégis nyugodt hangulatban
    készült.
    Jó néha visszagondolni az elmúltakra,felidézgetni dolgokat.
    Mert így lehet lelkivilàgunk csak teljes,ha vàlaszokat kapunk,
    és adunk a miértekre.
    Ezt próbàlgatom néha én is.
    Tisztelettel iràntatok,tovàbbi szép estét.
    Bakos Attila Péter.

  2. [b][i][color=#cc0066][u]Kedves Attila ![/u]

    Fantasztikusan mély és nagyon gazdag a Te belső lelki világod,,,,
    Majd állandó témád a szerlem minden színű világa, alig találni olyat, amit még nem éltél volna meg….
    És Te évek óta folyamatosan és fáradhatatlanul leginkább erről írsz a legváltozatosabb formákban.

    Ezen az oldalon már éveken át nem találtam olyan hű írót – akihez ez a téma ilyen közel állna – mesterfokon..

    Radnóti fordítás franciából;[u] *NINCS TÖBÉ MÁS TÉMÁM, – AZON KÍVÜL, HOGY SZERETLEK [/u]*

    – keni – voltam megint ….[/color][/i][/b]

Szólj hozzá!