A csend hangjai


A csend hangjai

Szerelmed kívánom,
szemedben kéjes mámor tükre,
mint céda-éj hívogat.
Kivárom, majd skarlátjelekkel
bírom bőröd pihéjébe vágyam.
Rád zúdítom csókjaim,
minden porcikádra.
Tüzemet eloltja, tüzed hívó lángja.
Hideg párnák közé fulladnak
apró sikolyok, és tőlünk kapnak
a csend hangjai lángra.

“A csend hangjai” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Ej, fiúk, ti aztán… 🙂 🙂

    Nekem ez túl mittudomén milyen, de az utolsó két sorodnak rajongója lettem. 🙂

    Barátsággal:
    Pilla

  2. Nagyon köszönöm Keni az olvasást, és a tartalmas elemzést is.Mindig örömmel veszem ezt Tőled, meg kell, hogy mondjam.Egy-két gondolatot még hozzáfűznék a Tieidhez;Nem hiszem, hogy rámenős lennék, sőt…inkább zárkózottabb az átlagnál. És még azt, hogy Casablanka a húgom, én Casanova lennék tisztelettel::@:PB);) Üdvözöllek barátsággal:B:)

  3. [b][i][color=#cc0066][u]Kedves Barna ![/u]

    Ez egy igazi tüzes férfi-vers,,,,
    Itt nincs semmi laca-fasza, ezt akarom – te is ezt akarod, ha igen, ha nem, és meglesz minden, ahogyan én már előre, – mint e versben kigondoltam !

    Szeretem az ilyen – egyenes határozottságot…
    Azt hiszem rólad, én mint szintén férfi, hogy te is ellenállhatatlan vagy – igazi Casablanca stílus, rámenős…

    [u]Jó volt egy ilyet is olvasni ! B) 😉 😛 :S :]
    [/u]
    – keni -[/color][/i][/b]

Szólj hozzá!