Kék parázson

Kék parázson

Hosszan, lágyan ringatja az est a Holdat,
halkan zsong az udvarában a hárfa.
Rajtunk átfúj a szél, hideg van, huzat,
mintha húrja a csend lenne, hullna
a sötét, egy percre kék parázs az éj,
két szemedben a furcsa láz. Szeretlek.
Fényedben csillognak forró könnyeim.
Nem hiszem el, a buja csuda életre kel.
Ölelkezünk kék viharban, kék parázson.
Hallgatás közben elbóbiskol az álom.
A függönyön átles egy bozontos árny,
ránk köszön a völgy öléből a nyíló hárs.

“Kék parázson” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. Nagyon szép vers, gratulálok Ica szeretettel…a kékszín, mint mindig-most is. Igaz, én cssak egyszer találkoztam hársfával, (bár lehet a hárfa is abból van) de ez nem baj….:)(f)

  2. Kedves, meleghamgú, érzelmektől fűtött versed szép. A hárs az elején és a végén is megjelenik. Mint valami fa keret, úgy őrzi a vers lényegét, a rövid parázsló éjjelt…
    Tetszett a versed. (f)
    Kit

  3. Köszönöm kedves István az értékelésed.
    A kék vihar és a kék parázs mindent elárul.:)
    Szeretettel üdvözöllek: Ica

  4. [b][i][color=#990066][u]Kedves Ilona !
    [/u]
    Nagyon kedves gazdag, montázsverset írtál képiesen és érzelmekben is bővelkedőt…
    Szívesebben olvastam volna még hosszabban, hisz az igazi cselekmény ezen nyitány után
    nem kezdődött el, nem bonyolódott és nem is csengett le a kielégülés kibontakozásában…

    Én egy kis pikáns intimitással megfűszereztem volna, de végül is ez a Te versed …

    [u]Sok Szeretettel ! 😉 😛 :] |) *) (f)

    [/u]- keni -[/color][/i][/b]

Szólj hozzá!