A Kékfestő
Megfestelek égszínkékre
Búzavirág hűs színére.
Emlékeztetsz régi nyárra,
Gyermekkorom játékára.
Csokorba szedett virágok,
Pipacs és búzavirágok,
Elringató friss levegő,
Ártatlan hófehér kendő.
Gyermekláncfű koszorúval,
Kacérkodom most a múlttal.
Pillangókat, hogy kergettem
Libanyájat terelgettem.
Isten házát látogattam,
Élet kapuját nyitottam,
Gondtalan volt gyermekévem,
Kis falunkban én így éltem.
Szeretetben töltött évek,
Építőkockáim dőltek.
Jöttek aztán borús napok,
Szürkébbek az árnyalatok.
Kék színeim után futok,
Emlékeimben kutatok,
Jó volna mind megfejteni,
Az égboltot megfesteni.
Kedves Évike!
Élmény volt számomra az emlékező versedet olvasni. Köszönöm.
Szeretettel gratulálok: Ica
Köszönöm drága Rita véleményed és megtisztelő látogatsod. Szeretettel. Éva(f)
[b][i][color=#6699ff][u]Kedves Deva ![/u]
Nagyon szépen megírt, megfestett emlékvers a javából. Könnyed, légies, könnyűnek tűnő, de én tudom megírása nagy koncentrációt no és tehetséget is kíván maga után..
[u]Szeretettel ![/u] 🙂
– keni -(clk) (cam) :] (f) *)[/color][/i][/b]