Harsány a jaj
Ezüstpihés hárs levelén harsány a fény.
Lusta még a szél, ártatlan gyöngyharmat
törött tükör loboncos fákon, bokrokon.
Friss, jó szagú fű között szőke szöcske.
Szökdel az ég felkevert kékje a széllel.
A város már nem ugyanaz, ami volt.
A valóság lótuszálmok fölé hajol,
korlátlan lét szegélyén felfedi arcát.
Felfedi arcát a rideg valóság, a hír,
mely özönlik szerte a világban, felveri
a békét a robbantás ereje, mindenütt vér!
Mindenütt vér, rakásra halnak az út kövén
rothad a nappal, ránk tintaködben az éj.
Hiába mossa bűntelen a reggeli harmat,
haragos lusta széllel az ártatlan arcokat.
Harsány a jaj az ezüstpihés hárs levelén.
Köszönöm drága Kitta, a velem egyetértő soraidat.
Szeretettel: Ica
Kedves István!
Nagyon nehéz erről a borzalomról írni. Próbáltam lírai képek közé szorítani a valóság szörnyűségeit, hogy érzékelhetőbb legyen a különbség. Így sikerült. 🙁
Kösönöm a kedves értékelésed.
Szeretettel üdvözöllek: Ica
Kedves Margitka!
A szép jelzők csak körítése a mondanivalónak, mely közrefonja a rideg, szörnyűséget.
Szeretettel láttalak: Ica
A terror mocskáról írt versed szinte lírai. Harsány az ellentét a téma és a stílus között. A szépség és az aljasság ütközik versedben gyönyörű szavakkal, hasonlatokkal, megrendítő gondolatsorokkal.
Grat.(f)
Kit
[center][b][i]Kedves Ilona !
Harsány a versed a sok jelzőtől hemzsegő szóáradattól, és furcsa impresszionista képeket tűzdeltél be a versed főleg második részében.
Az is feltűnő hogy véletlen, de szerintem akarva nagyon sok "R" és "H" betűt használtál, mint versed címében.
[u]Szeretettel olvastalak ![/u] :);) |) *)
– keni -[/i][/b][/center]
Kedves Ica!
Nagyon tetszik a sok jelzővel ellátott, szép versed!
"Ezüstpihés hárs levelén harsány a fény.
Lusta még a szél, ártatlan gyöngyharmat
törött tükör loboncos fákon, bokrokon."
Szeretettel:Margit:)(f)