Idill a gépezetben.
Kicsit megáll az a kerék,
mely fásultan, közömbösen
egyfolytában pörög.
Üres és félig szürkeség,
összehajtott letett köpeny,
kell még, ha szédülök.
Telik tüdő, tágul a tér,
jobb és bal féltekés összhang.
Gyűjtött, elmentett kép.
Szintig töltöm, fogy a holttér.
Billen az egyensúly, jin-jang…
veszni benne még… még!
Újraindul, sajdul, döccen,
s amíg keveri színeim.
az idillt elnyeli…
Fordul és érzem útközben,
változtak az érzéseim…
ettől más, emberi…
Nekem viszont ez nagyon tetszik. Remek választás volt a vers formája-rímképlete. Gratulálok a gondolatiságához is.Üdvözöllek:B:)
Minden kritikát meg kell becsülni:)
[center][b][i]Kedves Ilona !
Úgy látom a versek olvasása és véleményezése közben, hogy ez a nyári meleg sokakra nem éppen jó hatással volt a versírásra …
Ez a Te versed is eléggé elvontra és túl szabadra sikeredet…
Tudom nem fogsz megdicsérni véleményemért, de a versíráshoz kellene némi kis koncentráció, rá- és odafigyelés…
[u]Bocs ![/u] B) :@ 🙁 :S (f)
– keni -[/i][/b][/center]