Szerelmesen
De egy szép csillag, mely az űr
csendjéből éledett meg,
határtalan távlatot ad
az árva tengereknek.
S ha boldogan feléje ring
a vándor- kedvű hullám,
miatta buggyant könnyeim
nem titkolhatja pillám.
Reám ragyog szerelmesen,
hogy mély sebem hegessze,
de jaj, mind magasabbra száll,
szívemtől messze-messze !
Rezgő, hideg sugára rám
olyan búsan világol…
szeretem mindörökre, s ő
ott van örökre távol…
Azóta más az életem:
csak pusztaság a nappal,
de minden éjem megtelik
bűbájos bódulattal…