Zűr….fohász az avarban
Bizony, már lassulnak lépteim az őszi avarban
Eltelt ismét egy év, fejemben nagy zűrzavar van
Ami érték nekem, már oly fénytelennek látom
Álmodom csak saját világom, örökkévalóságom.
Hazafelé, széllel szemben, egymagamban állok
Nyomasztanak a körülöttem settenkedő álmok
Fájó visszaemlékezés, nem nyílnak a bezárult ajtók
Érzem, hogy még a koldusnál koldusabb vagyok.
Vágyik az ember egyetlen jó szóra és még remél
Csak hull a könnyed, mint megsárgult őszi falevél
Hiába adtad szereteted, lelkedet önzetlenül oda
Ha megbocsájtást kitől vártad nem kaptad meg soha.
Bűnbánat, kegyelem a múltam egyre csak űz!
Semmibe véve, nem értékelve szeretet gondolat fűz
Ki elítél nem jobb nálam sorsa egy futó tűz!
Talán csak nálam van zűr? – támadt szívemben űr!
Bizony már lassulnak lépteim az őszi avarban.
Nekem már csak az Úrban van, minden bizodalmam!
Kedves Rózsa! Örömmel láttalak és köszönöm gratulációd. Éva(f)
Kedves Erzsike! Köszönöm látogatásod és kedves szavaid. Éva(f)
"Bizony már lassulnak lépteim az őszi avarban.
Nekem már csak az Úrban van, minden bizodalmam!"
Szeretettel gratulálok! Rózsa(f)
Kedves Éva!
Szeretettel és együttérzéssel olvastam soraidat. A végén mindenki ide ér. El kell fogadni, amit kaptunk a sortól, vagy onnan föntről!
Gratulálok szép soraidhoz. Szép napokat kívánok:Erzsi
Kedves Keni! Köszönet a látogatásért és a szeretetért! Éva|)
Drága Icu! Köszönöm megtisztelő véleményed. Szeretettel. Éva(f)
Szeretettel
Gratulálok ! 🙂
Szépen festetted le az idó múlását, az öregedést kedves Évi!
Bizony vagyunk így jó páran, ilyen szépen csak te vagy rá képes megírni.:)
Szeretettel gratulálok: Ica