Augusztus

Augusztus

Augusztus lett, csend kondul,
visszafut az árnyék a fény elé.
Örökmozgó súly alatt koldul
saját csapdájában a nyár.
Ringó rózsák, enyhe percek,
dacosan parázsló kusza kép.
Szelíd remény a szilvafán,
kék nedűn egy buzgó darázs.
Nesztelen tapad a fény ravatalán,
üvegtestű időn az őszi rozsda.
Tört fény ferde síkban a vízen,
lázat és bút felejtő naplemente.
Létrejött valami felejthetetlen
egynyári szerelem a Balatonon,
a padokon ott hagyott csókok
sóhaja száll a forró nyár után,
mint hófehér pernye,beborít
hegyet, völgyet az emlékezet.
Az égbolt kékarcán hulló csillagok,
varázslat nélkül őrizzük valahogy.

“Augusztus” bejegyzéshez 13 hozzászólás

  1. "Augusztus lett, csend kondul,
    visszafut az árnyék a fény elé."
    Sajnos hamar tovaszáll a nyár, nagyon szép a versed, drága Ica.
    Szeretettel gratulálok! Rózsa(l)(f)

  2. Kedves [u] keni, Judit-Gyöngy, babumargareta, Kitti, Évi (deva) Simon Erzsike![/u]
    Köszönöm a kedves figyemeteket és a gratulációkat. Valóban itt az augusztus és sajnos közeleg az ősz, Mindenkinek kívánok még sok, szép napot.(f):)(f)
    Szeretettel: Ica

  3. Drága Icu! Bizony már lassan-lassan beköszönt az ősz. Augusztus képei versedben még a nyár szépségét és már kicsit az elmulást is tárják elénk. "sóhaja száll a forró nyár után," Kicsit félelem az elmúlástól is lejött nekem. Szeretettel olvastalak, mint mindig. Éva(l)(f)

  4. Olyan kettős élményt ad a versed. A nosztalgikus nyár arcát és a reális képet festi elém. Érdekes és szép egyben. És picit szomorú.
    Gratulálok a szép versedhez!
    Kit

Szólj hozzá!