Nyári keringő

Megosztás Nyomtatás 923 megtekintés 11 hozzászólás Kategória: Beküldött versek Szerző:

Nyári keringő

Hideg kövekre pára száll,
mohos tavak fölött
kering a héja, szárnya már
a napba öltözött.

Ha lápra lép a langymeleg
a szellő rálegyint,
s a csendnek húrja elrezeg
egy dalt, megint s megint.

A fénynek biztos útja van,
törekszik mélyre, le,
felizzik rajta súlytalan
az élet szent heve.

Az égi vándor árnya fogy,
s a szemhatár mögött
ujjongva zeng, már látja, hogy:
a nyár, a nyár örök.

“Nyári keringő” bejegyzéshez 11 hozzászólás

  5. Köszönöm szépen a figyelmeteket és a kedves véleményeket.
    Babumargaréta, üdvözöllek, mint számomra új olvasót és alkotót. 🙂
    Kit, nagyon megdiicsérted a verset, örömmel olvastam, hogy tetszett. Köszönöm, hogy rendszeresen betérsz hozzám. (f)
    Ölelés 🙂

  6. Drága Zina!

    Hármas és négyes jambusaiddal elkápráztattál. A képek, amiket a vers elém vetit pazar filmet perget. Csodálatos szókincs és gondolatiság vezeti a tollad, amivel mindig nagy örömöt tudsz okozni! Az egész verset beidézhetném, hiszen gyönyörű! De az utolsó versszakot nem bírom csak így itthagyni. 🙂 A nyolc és hat szótag váltakozása eszményi ritmust ad a versednek.Csakis szuperlatívuszokban tudok írni arról a tehetségről, ami a Te költészeted! Szívből gratulálok! Kalaplengetés!!! :)(l)

    "Az égi vándor árnya fogy,
    s a szemhatár mögött
    ujjongva zeng, már látja, hogy:
    a nyár, a nyár örök."

    Köszönet a versért!(f)
    Kit

Szólj hozzá!