Föld mellé fekszem
Föld mellé fekszem ma,
testem Nap körül kering,
levetett lelkem szárad,
szárad, mint az ing,
a Göncöl rúdján
a kozmikus szelek,
lobogva lengetik,
hogy elfelejtselek.
Kósza hulló csillag
lelkemen zuhan,
új seb ég az ingre,
széle színarany.
Furcsa seb,nem sajog
pedig izzik lángja,
bámulom a csillagot,
s szomjazom utána.
Ölelem a Földet
s lebegek vele,
hajam szálain
a Hold lehelete,
ezüstös takarót
szőnek ránk a fények,
a Föld mellett alszom el,
s megálmodlak téged.
Köszönöm Keni! 🙂
Üdv.
Janus
[center][b][color=#ff9966][u]Kedves János ![/u]
Ez első olvasásra is már egy szomorú, de szép vers, második olvasásra mélyebben is megérthető. – hogy szinte remek..
Szép szavakból és a Hold ezüstfonalából szőtt bánatos versedet sokra értékelem !!
[u]Tisztelettel – 🙂 (ang) *) :] |)|) (f)
[/u]- keni -[/color][/b][/center]